Az Újszász és Vidéke
Körzeti Takarékszövetkezet
rövid története

A takarékszövetkezet megalapítása

A hitelszövetkezetek 1952-ben történt felszámolása után az első takarékszövetkezet 1956. október 11 -én Dunaföldváron alakult.

“Annak érdekében, hogy a falusi lakosság – elsősorban a parasztság – megtakarításait saját szövetkezete útján is összegyűjthesse, és átmenetileg jelentkező indokolt hitelszükségletét a kölcsönös segítség elve alapján közvetlenül kielégíthesse, a Minisztertanács 1091/1956.(IX.11.) sz. határozata alapján a községekben takarékszövetkezeteket lehet szervezni. A takarékszövetkezetek a falusi lakosság, elsősorban a parasztság kezdeményezésére alakulhatnak, a földművesszövetkezetek járási központjai (FJK) tagjaiként és ellenőrzése alatt működnek.
A takarékszövetkezet feladatai: takarékbetétet fogad el; saját alapjából, az összegyűjtött megtakarításokból és egyéb rendelkezésére bocsátott eszközökből tagjai részére kölcsönöket folyósít; mezőgazdasági lakosság részére állami eszközökből nyújtott kölcsönakciókat és egyéb pénzügyi feladatokat megbízás alapján lebonyolítja.”

Amint a fenti határozatból is látható, a takarékszövetkezetek kezdetben a földművesszövetkezetek szervezésé-ben, azok támogatásával jöttek létre. Nem volt ez másként Újszászon sem. A helyi földművesszövetkezet közel egy éves szervezéssel, 1960. októberére alapította meg a takarékszövetkezetet.

Az alapításhoz legalább 300 tagra volt szükség és tagonként minimum 100 Ft részjegyet kellett jegyezni (a havi átlagbér ugyanakkor 400 Ft volt).

A takarékszövetkezet kezdetben kizárólag a mezőgazdasági lakosság részére nyújthatott kölcsönt, valamint szigorú előírások vonatkoztak a tagi létszám növelésére (a jogszabályok a bevont községek létszámával arányos taglétszámot, illetve részjegyalapot írtak elő; a taglétszámon belül 51 %-nak kellett lennie a parasztságnak; működési terület korlátozottsága, stb.).

Azok a 70-es évek

A takarékszövetkezet hosszú ideig az OTP irányítása, ellenőrzése mellett működött, számláját (a legmagasabb pénztári állományt meghaladó pénzkészletet) kezdetektől fogva a Takarékpénztár vezette. Lényeges változást csak a 29/1971. PM rendelet hozott, amely az ágazati irányítást a pénzügyminiszter feladatává tette, az ellenőrzést és a statisztikai összesítést azonban továbbra is az OTP végezte.

A számlavezetésen az állami pénzügyekről szóló törvényt módosító 1984. évi 25. tvr. változtatott, amely kimondta, hogy a bankok – a tvr. szerint a takarékszövetkezetek is bankok – számláit kizárólag a Magyar Nemzeti Bank vezetheti.

A szövetkezet fejlődését hosszú ideig hátráltatta, hogy a működési területet földrajzilag korlátozták. A 23/1959. sz. PM rendelet értelmében takarékszövetkezet olyan községekben alakulhatott, ahol az OTP-nek nem volt fiókja, ugyanakkor “a helyi parasztság igényeire figyelemmel nagy létszámú községekben – kivéve a járási székhelyeket – indokolt esetekben engedélyezhető takarékszövetkezet ott is, ahol takarékpénztári fiók van” . A területi elhatárolást először a 29/1971. sz. PM rendelet feloldotta, majd a 2026/1976.(IX.2.) sz. minisztertanácsi határozat ismételten bevezette. (A betétgyűjtő szervezetek párhuzamos fejlesztését elkerülendő, csak a pénzügyminiszter egyedi engedélyével lehetett fiókot nyitni.) 1984-től a korlátozás lényegében csak a megyeszékhelyekre terjedt ki.

Újszászon kezdetben a földművesszövetkezet biztosított irodát, az önálló központot – a jelenlegi központi székház helyén – csak 1969-ben adták át. A működési körzet növelése érdekében az első kirendeltség Zagyvarékason nyílt 1972-ben. Ezt követte a szászberki kirendeltség 1977-ben, majd az első szolnoki részleg 1982-ben. 1999-ben újabb három kirendeltséggel gazdagodott a szövetkezet mivel csatlakozott hozzá a Tószegi TKSZ. 2005-ben pedig túllépve a megyehatárt Abonyban nyitott új kirendeltséget.

A takarékszövetkezet tevékenységi köre csak lassan bővülhetett. 1965-től végezhetett az Állami Biztosítónak bizományosi és díjbeszedői szolgáltatásokat, majd 1968-tól fogadhatott el személygépkocsira szóló vételár befizetést, illetve ún. IKKA-utalvány beváltást. 1969-től adhatott tagjaik számára nagyobb értékű szolgáltatásokra (pl. autójavításra) kölcsönt, továbbá a magánkisiparosok és kiskereskedők részére hitelt. A tevékenységek bővítése mellett azonban pl. 1968-ban csökkentették az egyes takarékszövetkezetek betétállományának kölcsönnyújtásra felhasználható hányadát (azon célból, hogy a falvakban keletkező megtakarítások több mint fele kötelezően a városokban, illetve az iparban kerüljön felhasználásra).

1975-től lehetővé vált, hogy az adózott eredményből a szövetkezetek kölcsönös támogatási alapot képezzenek megyei és országos szinten, ugyanakkor megszigorították a szövetkezetek bérszínvonal-szabályozását, valamint a kölcsönkeretek megállapítását.

A jogszabályi környezetben lényeges változást a takarékszövetkezetekről szóló 1978. évi 22. tvr. megalkotása jelentette, amely az 1992. évi I. tv. (az egységes szövetkezeti törvény) elfogadásáig hatályban maradt.

Az újszászi helyzet

Az Újszász és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet alapító tagja az 1993-ban alakult Takarékszövetkezeti Integrációnak, illetve az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alapnak. Szintén tagja az 1989-ben alapított Országos Takarékszövetkezeti Szövetségnek, valamint résztulajdonosa a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Rt-nek.

A takarékszövetkezet a központi kirendeltséggel együtt 11 kirendeltséggel rendelkezik (Újszászon, Zagyvarékason, Szászbereken, kettő Szolnokon, Tószegen, Tiszavárkonyban, Tiszajenőn, Abonyban és Cegléden). Mérlegfőösszege alapján a közepes méretű szövetkezetek közé tartozik, működési területe, hálózata szintén közepes méretű, vonzáskörzetében mintegy 100.000 fő él.

A pénzintézet jelenleg az Eurobank rendszert használja.